2015. július 3., péntek

Életjel

Sziasztok!
Első sorban szeretnék bocsánatot kérni, hogy nem hoztam a részt úgy ahogy megígértem, csak sajnos egy csepp időm sem volt most a blogra. Bár azt se tudom hogy kinek írom ezeket a sorokat mert, eddig már egy éve vezetem a blogot ( kisebb egy hónapos kimaradással ami ha jól néztem kétszer volt ) és azóta senki sem jelzett vissza. Egyedül egy ember. Akinek hálás is vagyok hogy vissza jelzett. Tudom nem írok tökéletesen, de próbálkozok, meg olyan sok részt nem is hoztam. Amit nagyon bánok, mert rengeteg ötletem lenne.
Szóval elhatároztam magam. Szeretném azoknak a blogoknak megköszönni a véleményüket akiktől kaptam. Hálás vagyok hogy leírtátok nekem miben kell fejlődnöm és hogy bíztatok engem.
Név szerint:
Diane's Stories - a little of me...  - Blogvezetőjének Diánának. Rettentően hálás vagyok azért a sok segítségért. Nélküled el se indult volna a blog rendesen. Valamint röstellem azt a sok zargatást, meg kérdezgetést.  Nagyon sokat jelentett. Még egyszer köszönöm szépen. :):):) ( Iszonyatosan imádom a blogod, remélem mihamarabb visszatérsz az új történetekkel. ) Puszi Eszty
Eva Kaulitz - nak is a véleményt köszönöm. Az is sokat segített. Azóta is figyelem, de most is egy két hiba becsúszik.
Barbi Kaulitz  : Aki egy regényt írt számomra. Ami úgy szint nagyon sokat segített. És örültem hogy lett még egy rendszeres olvasom. Első sorban pedig kitűnő örömmel fogattam hogy tetszett a blogom. Köszönöm. !!!!!!!

Ezen kívül az elhatározásom az hogy a blog szünetel. Sajnos nincs szívem bezárni. Túl sok energiát fektettem bele. De a mostani a desing rettentően ocsmány. Tudom de már kellett a változtatás. Sajna nincs megfelelő szerkesztő programom, így kénytelen vagy a blogger nyújtotta sablonok és minták között választani.
Viszont ez már nem lényeg. Az biztos hogy mert bezárom, nem adom fel, újra próbálkozom. Azonban akkor már úgy hogy minden tökéletes legyen. Rendszerint fogom nézni a többi blogot is amivel cserébe vagyok. És azoknak üzenem, ha nem akarnak már a cserék között tartani, nyugodtan kiszedhetnek onnan.
Végszóba pedig remélem ha legközelebb is kéne segítség akkor is számíthatok rátok. Blogvezetők!!!!!

Szívélyes üdvözlettel : Eszty (admin)

ui: Tudom és-sel nem kezünk mondatott.

2015. április 6., hétfő

I.fejezett:2.rész

Sziasztok ahogy ígértem itt a folytatás. Remélem tetszeni fog és hamarosan jön a harmadik része is. Kérlek commentbe írjatok vélemény vagy a chatbe is jó ne talán tán pipálhatok is.

Léteznek még csodák I.fejezett: 2.rész:

 „Amikor szembe nézel a halállal, gyötrelemmel és fájdalommal, nincs annál nagyobb kín. Ha egyszer is késhez nyúltál tudod milyen az, ha felszabadul benned valami, nem ez a gyötrelmekkel teli élet késztet rá, hogy megtedd, hanem egy belső hang, amit csak azok hallanak, akik ezen a küszöbön állnak. Nincs vissza út vagy le, vagy fel, azt már te döntöd el, merre is. Ahogy a vöröslő fájdalom végig folyik az oldaladon, ellepve mindent és hátrahagyva a bizonyítékot rájöhetsz arra mit követtél el. Azonban akinek az agyát ködfátyol lepi el, VÉGE. Tudom, miközben ezt teszed, magaddal megkönnyebbülsz és rájössz milyen kicsinyes ez a tett, mennyire sokat mondó. Sokan vagyunk így, de akkor is az a vágy mely végig söpör az egész testeden, leírhatatlan. Mámorban úszva feledkezel meg magadról és az összes problémádról csakis a borotvapengével vágott seb marad hátra, amiből még mindig folyik a negédes vasas illatú csoda. Mint a drog oly extázisba lehet esni. DE FIGYELJ, RÁM HAGYD EZT ABBA KELJ FEL és LÉPJ TOVÁBB. „


- Kicsim kelj fel! – suttogja anya a fülembe. – Leszállunk.
- Hüm. Ja, jó rendben. – félkómásan még pislogtam párat és összpontosítottam. Hallottam a másodpilóta hangát, ahogy bemondja: Tisztelt utasaink, kapcsolják be az öveket, leszállni készülünk. Köszönjük, hogy velünk utaztak. További jó napot.  Viszont látásra.
 Szóval lassan leszállunk és vár rám egy új élet. Hazugságok, fájdalom és szerelem nélkül. Megfogadtam a sírjánál, soha többé nem engedem meg magamnak, hogy valakibe csak egy kicsit is bele szeresek és ez így van rendjén. Bekapcsoltuk az öveinket és megkezdődött a leszállás. Szinte semmit se vettem észre belőle, mert talán máshol járt az eszem. Nagyon kíváncsi vagyok milyen is lesz az új hely. Így 15 évesen lassan 16 be kéne nőnie a fejemnek, normálisan élni, jól tanulni és legfőképp beilleszkedni. Ami szerintem kicsit nehézkes lesz ilyen külsővel.
Mire észbe kaptam már szálltunk ki a gépből. Próbáltunk sietni, de ennyi ember révén nehéz volt. Mikor a kapunál álltunk eszembe jutott, hogy van rajtam fém. Méghozzá a nyelvpiercingem. Anya simán átment és jöttem én.
- Kérem, adjon ide minden fém tárgyat, ami önnél található. – mondta a nagydarab biztonsági őr.
Hogy lehettem olyan hülye, hogy visszaraktam a piercingemet, most megint szedhetem ki. Az őr csak nézet nagy szemmel, ahogy a számban turkálok, azonban megértette, hogy miért mikor oda adtam neki a megtörölt és egy zsebibe bugyolált nyelvp.-met
- Ennyi volt?- kérdi, majd lerakta a kis futó szalagra.
- Igen.
- Átmehet- mondta miközben intett a másiknak a túloldalon.
Visszakaptam és mehetünk is tovább, mikor átértem. Szerencsére anya gondoskodott mindenről és így már volt taxink. Sajnos a kocsit csak később kapjuk meg így a taxi is jó. Bepakoltunk mindent és mehetünk is. Rá akartam gyújtani, túlságosan ideges voltam, hogy minden új. Már csak akkor kaptam észbe, amikor anya nagy szemekkel nézet rám. Pont a számba volt a szál és vetem elő fele a gyújtott. Kidobtam az ablakon nagy nehezen.
- Köszönöm- mondta anya hálásan. Az út további részét lehajtott fejel ültem végig. Szégyelltem magam, majdnem tönkre tettem pár hónap sikeres küzdelmeit.
- Bocsánat. – ennyi fért ki a számon.
- Semmi baj kincsem, de a lényeg hogy rájöttél nem lehet. – Közben adott a fejem tetejére egy puszit.
- Megérkeztünk. - szólt hátra a taxisofőr.
- Rendben.
Kiszálltunk, majd a sofőr segítségével kiszedtük a cuccunkat a csomagtartóból. Szép kis halom bőrönd tornyosodott előttem.
- Segítsek becipelni őket- mutatott a csomagokra a t. Sofőr.
- Nem kell, köszönjük és itt a pénz.
Ezután elhajtott, mi meg elindultunk be. De az ajtó előtt anya megállított.
 - Bella, remélem tetszeni fog magam, rendeztem be. – anya kicsit bátortalanul.
 - Na, arra kíváncsi leszek. De még ahhoz be kéne menni- utaltam a kezére, mivel a keze ott volt az enyémen és így nem tudtam kinyitni az ajtót.
 - Ja, jól van, bemehetsz. – anya,
Amit bent láttam az maga az álom házam volt. Nem tudom anya, hogy csinálta, de király volt. Hisz anyának teljesen más és egyben nagyon hasonló is az ízlésünk. Egy tágas előszobába nyitottam be, amiben ruhásszekrény, cipős szekrény és egyéb dolgok voltak. Balra volt egy hatalmas nappali, a ki nem hagyható Plazma tévével, a Hifivel, CD állvánnyal. Középen egy fehér garnitúra állt. Előtte pedig egy üvegdohányzó asztal, és alatta egy kék szőrös szőnyeg, a fal halványkék volt. Egy szekrénysor is díszelgett még meg egy kandalló. Az előszobától jobbra a konyha van amerikai típusú hát igen a régi megszokott megmaradt. Lent még találtam egy fürdőt, ami a piros árnyalataimban úszott, egy mosókonyhát, egy spájzt és egy kis raktárszerűséget. Ki néztem a nappaliból és láttam egy medencét, na, az hamarosan fel lesz avatva. Egy kis terasz egy filagória egy szalonnasütő bográcsolló sarok meg növények olyan harmonikus volt kint mindent. Úgy érzem, sokat leszek én abba a hinta ágyba a filagória alatt. Csak a fenti rész marat ki, viszont feltűnt, hogy anya cucca itt van de, ő nincs. Mindegy csak nem tűnt el, majd megkeresem. Az első célpontom a szobám volt. Ami egyszerűen gyönyörű. Arany fal fekete mintákkal. Fekete ágy, fehér szekrény, piros szőnyeg meg pár egyéb kis dolog. Van saját fürdőszobám, amiből nem jövök ki egy hamar. Nem részletezném milyen a fürdőm egy szóval szuper. Bekukkantottam anyuéba meg még a fenti fürdőbe is. Volt még két vendégszoba egy gardrób egy dolgozószoba anyának és egy „titkos” szoba nekem, ami biztos, hogy zárva lesz egy jó darabig. Végezetül visszamentem a szobámba és kipakoltam. Beindítottam a zenét úgy még a pakolás se unalmas. Egyszer csak annyit éreztem, hogy valaki megfogja a karom.
- Úristen anya a szívbajt hozod rám. – lihegtem egy párat.
- Bocsánat csak gondoltam szólok, hogy el van intézve a sulid, tudod, hogy suli igaz? – anya
- Aha. – én letörten.
- Ja és hogy este át megyünk a szomszédhoz vacsorázni. –anya
- Oké – én. De várj csak anyu szóltam oda neki még mielőtt kiment, volna. – én
- Igen? – anya
- Nagyon tetszik a ház, kitettél magadért. - Én és jó szorosan átöleltem.
- Örülök, hogy tetszik, de a mestertől tanultam. – ölelt vissza anyu
 - Jaj, ne túloz de, mit vegyek fel estére ilyen kor, mit szoktak? –én
-  Valami csinosat, de ne túl feltűnőt csak olyan átlagos csaj kinézet kicsit megspékelve. – anya
-  na, még valaki szakértő lesz. És mikor megyünk át? – én
- Hát körül belül úgy 19: 00 körül. – anya
- Oké. –én
Anya kiment én meg megnéztem az órát 17: 00 volt. Még van idő. Ledőltem az ágyba és szerintem elaludtam, mert mikor kinyitottam a szemem és felnéztem az órára akkor 18: 00 volt. Atya ég nekem készülnöm kell. Gyorsan lefürödtem, majd fogat mostam, mosakodtam, és sminkeltem. Aztán elmentem valami ruhát keresni egy száltörülközőben a gardróbomba. Nagy kínlódások között végül megtaláltam a megfelelő szettet:


Készen is vagyok, most már mehetünk. Leszáguldottam a lépcsőről mert már 19: 00 volt, anya már türelmetlenül várt engem, lent.
- Végre hogy kész vagy. –anya mérgesen.
- Bocsi, de elaludtam. Viszont kész vagyok az a lényeg. – én
- Oké mehetünk? – anya
- Igen. – én
Ezzel elindultunk a szomszéd házba. Most kiderül mit is fognak hozzám szólni. Már kíváncsi vagyok.

Folyt. köv. 


Puszi Eszty :) :) :) :) 

2015. március 31., kedd

Georg

Sok boldog születés napot a világ legjobb basszus gitárosának. 







UI.. Pár nap és érkezik a következő rész !!!!! 

Puszi Eszty !!!!!!!!!!!!!!!! :) :) :) :) :) :) :) :):):)

2015. január 17., szombat

I.fejezet: 1.rész

Sziasztok tudom elég sokára de meg érkezett a folytatás. Nem is húzom tovább az időt jó olvasást. 

I.fejezet: 1.rész: Költözés

A hajnali napsugarak az arcomba csaptak, kellemes volt erre kelni. Mikor kinyitottam a szemem. A tova tűnő sugarak, szemem előtt, pici kis pontokat hagytak maguk mögött. Elbambulva néztem éjjeliszekrényem, mikor az a nyavalyás ébresztőóra megszólalt. Mire eljutott az agyamig a dolog, addigra már biztos anya is hallotta a földszinten a zenét. Gyorsan kinyomtam és még mindig kómás fejjel kászálódtam ki az ágyból. Az alváshoz használt rövid sortomat és spagetti pántos felsőmet bedobtam a sarokba. Besétáltam a fürdőmbe, a zuhanyrózsa alá álltam és megnyitottam a csapot. A hideg víz úgy érte a bőröm mintha, legalább -50°C - s lenne. Abban a pillanatban kiugrottam alóla.
- OOO hogy az a!! Ezt nem hiszem el.!! Csak nekem lehet ilyen szerencsém. - miközben elzártam a csapot. Inkább oda sétáltam a fürdőkádhoz és jó melegre állítottam a vizet. 5 perc múlva csak, úgy gőzölgött a teli fürdőkád. Beleléptem és az a kellemes borzongás végig járta testemet. Egy darabig áztattam magam majd a rutinos reggeli teendőket elvégezve, ami egy fogmosásból, mosakodásból és fésülködésből állt, neki álltam kiválasztani a ruhámat. Sokáig tűnődtem melyik ruhám lenne a legalkalmasabb a mai naphoz. Végül is csak ma költözünk. El is felejtettem mondani nektek. Itt hagyjuk a szép napsütötte  Los Angelest és elmegyünk Németországba. Nem tudom a város nevét de anya régen ott élt. Van valami barátnője ott és pont a házuk előtt volt egy eladó ház. Miért is ne venné meg pont anya. Na mindegy. Nem is bánom jó lenne új életet kezdeni. Végre normálisan, tiszta fejjel vágni bele az életbe. Magamra kaptam a ruhákat és belenéztem az óriási falitükrömbe. 


Mit láttam ????? Egy összetört lányt mosollyal az arcán. Egy belül szétesett, magányos lányt. Aki rengeteget elesett, hibázott, mégis képes felállni és tovább lépni. Bár nem tudom hogy vagyok rá képes. Talán csak anya miatt tartok ki. Más miatt nem nagyon. Az asztalomon ott volt még rólunk egy kép. Összeszorult a szívem. Fájt, nagyon is fájt , ha belegondoltam abba, hogy megérdemeltem az egészet. De ő nem. Nekem kellett volna szenvedni, igaz most is szenvedek. De ő itta meg ennek a levét. Rajta csapott keresztül az ostor. Bárcsak itt lenne még velem. Megölelne, megpuszilná a fejem búbját, majd a fülembe suttogná mennyire szeret, és végül elcsattanna a sokadik szenvedélyes csókunk. Még most is tisztán látom, ezeket a képeket magam előtt. Ahogy ledönt az ágyra és forró csókok övezte altat el. Magához szorít, mintha sose akarna elengedni. Zokogva esek össze és kuporodok gombóccá. Mikor valaki bekopog.
- Kicsim készen vagy ? - dugta be anya a fejét az ajtón. - durván hasított belém a tudat. Mindig így hívott: KICSIM. - Jaj, légyszi ne kicsim, ne sír, shhhhhhh. - ölelt meg jó szorosan.
- De nem bírom !!!! - úgy bújtam oda hozzá mint egy 3 éves kisgyerek.
- Shhhhhhh , ne mondj ilyeneket. Erős lány vagy te. Együtt mindent kibírunk, hallod? - mondta anya.
Végig simogatta a hátam, nyugtatgatott, puszilgatott, míg meg nem nyugodtam. 
- Figyelj Bella most felállsz és összeszeded magad. Nem akarlak még egyszer így látni. Nagyon féltelek szinte rettegek hogy nem bírod ki ezt, de ha már eddig elmentél akkor ne most ad fel. Elmegyünk és új életet kezdünk. Hallod ?????? - öntött lelket belém anya.
- Rend ben - akadt meg a hangom.- Szeretlek Anya és sajnálom.
- Én is szeretlek Bella és nincs mit sajnálnod. Gyere és vigyük le a cuccaid. - állított fel anya
- Oké ezeket még gyorsan elrakom és akkor vihetjük. - mondtam miközben bementem le mosni az arcom. 

10 perc alatt az összes bőröndünk a kocsim csomagtartójában volt. 
- Indulhatunk ??? - kérdezte anya
- Persze, még egyszer vissza néztem a házunkra most már kész állok a tovább lépésre. - majd beszálltam a vezető ülésre és elhajtottam a repülőtérre, ahol felszállították a kocsit a repülőre és mi is beszálltunk a szerintem felesleges procedúrák után . Elfoglaltuk a helyünket és vártuk az indulást. Mikor felszállt a gép és elérte a repülési szintet, kinéztem az ablakon. Sok felhőt láttam és háta ezek a fehér vattacukor gömbök között lesz valami ami nekem kell. 
EGY ÚJ ÉLET !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!


Remélem tetszett !!! elég sokáig gondolkoztam mi is legyen ezzel a részel és végül elvált, amint látjátok és olvastátok lehetőleg. A következő részig viszont most nem sokat kell várni. Ezen a héten hozom is. Puszi nektek
Eszti :) :) :) :) ;) ;)




2014. december 27., szombat

Léteznek még csodák B:

Itt van az átdolgozás még egyszer, Úgy hogy vágjunk is bele :


Existieren noch Wunder ?


" A remény nagy szó, de kis jelentősége van. A segítség viszont kicsi de annál nagyobb az érzékeltetése. A vágy mely príma fegyver jéggé fagy, a segítség reménnyé válik, a sok szenvedéstől. Mely vért ont és lelket tép a hús és csont ketté válik. A szív megszűnik dobogni, ettől a fegyvertől ami jéggé fagyott. Egy remény hogy túl lehet élni, egy segítség melyre szükség van, egy életre elkötelez. De mégis az élet oly kiszámíthatatlan. Hol ad, hol elvesz!! Azonban eddig tőlem csak elvett. A reménytelenség azon a fokán állva ahonnan már nincs visszaút. Felötlött bennem az a mondás :
Azért éljek, hogy egyszer MEGHALJAK, vagy azért haljak meg hogy azt mondják ÉLTEM !!
Egyik se túl kecsegtető. Viszont erőt ad. Ha egyáltalán van még nekem az. Az biztos ha most nem küzdők elvesztek mindent amim még megmaradt....... "







Így kezdődik az én történetem. Nem tudom hogy értitek - e vagy nem , de idővel fogjátok. Nem akartam sablon szöveggel kezdeni, de muszáj leszek !!!!
Először is Bellának hívnak. Bella Strongnak. 17 éves vagyok és Amerikában élek anyukámmal. Apukámról annyit hogy katona Iránban de engem nem is érdekel. Azóta anyu próbál erős lenni (helyettem is). Kicsit elhanyagoltam és mondhatni nem is érdeklődtem felőle, pedig egy házban laktunk. Sajnos a túlzott hírnevem megrontott. A kis bátortalan, félős, vissza húzódó lányból. Egy lázadó, mindenbe belemenő, örült, vagány csaj lett. És nem jó értelemben. Amerika szerte elismert tetoválóművész és RSG-s vagyok. Ez boldogsággal tölt el, mivel ez volt az álmom és teljesült is. Külsőleg szerintem átlagos vagyok. A félig meddig világos barna hajam olyan , mintha  mellírózott lenne közben csak természetesen ilyen. Sokan csodálkoznak is ezen. A szemem színe az emberiség 2 % - ba eset bele. Vagyis zöld. Van ősz-visz 3 piercingem: egy a nyelvemben, a köldökömben és az orromban. Az első tetkómat 10 évesen csináltattam anya meg majd szívinfarktust kapott, amikor meglátta. Egy végtelen jel volt madzagból egy szívvel együtt és a tetején a csuklómnál el volt szakadva. A második az oldalamon van amit én csináltam egy álomfogó. A harmadik és negyedik idézetek, az oldalamon a mellem alatt és az alkaromon. A felkaromon az 
ötödik egy törött szárnyú angyal, aminek a szívét átszúrták egy dárdával. És a tarkómtól a gerincem vonalán fut egy madár sor. A legutolsó sokat jelent számomra. Mondhatni életemben az első legfontosabb személy ő volt. Jobban kötődtem hozzá , mint anyukámhoz. Ez kész vicc. De igaz. Az ő monogramja van feltetoválva a csípőmre. Legfőképp bőr cuccokat hordok és a fekete az én NEMSZÍNEM. Megmaradt még az a lány aki voltam a habos babos rózsaszín kis csaj is csak mélyen el van temetve bennem. Mióta megromlottam belülről és teljesen szétestem, nem vagyok az aki eddig. Az új élet reménye is csekély. Ha elmondom az igazságot soha több nem lesz aki mellettem állna. Ezért muszáj vagyok hazudni vagy nem ?? Nem tudom össze vagyok zavarodva. Ő nem nézné ezt jó szemmel, ha még itt lenne. Segítsetek !!!!!!!!!!!! Már ezzel is túl sokat mondtam. 
SSSSSSSSSSSSSSSSSSHHHHHHHHH . Nem hallottatok semmit. ................................................................................... talán ......................egyszer megértetek............................de nem most van itt az ideje................................... csak................................................. hallgassatok  arról amit mondtam.




Remélem tetszett. És a véleményeket commentbe vagy chatbe várom. Esetleg pipázni is lehet. Ahogy tetszik csak jelezzetek vissza. :) :) :) :) :)
Puszi :  Eszty

2014. december 25., csütörtök

Karácsony.....



Boldog Karácsonyt és Új Évet Kívánok minden erre tévedt embernek.



Puszi : Eszty :) :) :)

2014. november 2., vasárnap

Új hír !!!!

Sziasztok újra itt vagyok. Hát sajnos vége az őszi szünetnek és kezdődik újra suli. Így csak hétvégenként lesz rész. Igen rész ! Kikértem egy nagyon jó blogíró véleményét. Barbi Kaulitzot. Aki sokat segített és rávett arra hogy a léteznek még csodákat folytassam. Át fogom kicsit alaktani ,mert ahogy most vissza olvasom elég ratyi. De megmarad az alap meg minden ,csak át fogalmazom. A lényeg hogy jövő hétre biztosra várható a bevezető és az első rész új verziója. Remélem várjátok. :) :) :)

HAPPY HALLOWEN !!!!!!

Hát igen jó kis móka volt, az igaz. Én személy szerint nem tudtam beöltözni sajnos nem volt időm rá, de követtem az eseményeket. Remélem mindenki jól szórakozott és jól érezte magát.
Hát Bill és Tom jelmezével búcsúznék ami megint fergetegesen jó lett.



















Pusssziii : Eszty :) ;) :*